Miután az Anconai szerelmesekben egy csodatévő szerzetesnek hála, elveszettnek hitt testvérek megkerültek, és megköttetett vagy három-négy házasság – elmúlt röpke harminc év. De csak a naptárban; a szívükben állandósult az a pillanat. Így aztán 1989 nem kevésbé csodaváró, meleg nyarán felkerekedik az egész olasz kompánia, hogy ki megereszkedett pocakkal, ki őszbe hajló tincsekkel, ki serdülő gyermekét követve, ellátogasson Magyarországra gyökereket, régi-új szerelmeket, megnyugvást, boldogságot kutatni. És lesz is mind ebből bőven, hála a balatoni SZOT üdülő vezetőjének, Békés elvtársnak. Közben pedig szól a bel canto: a Felicita, a Bella Ciao, a Sono l’italiano…