Emlékszel, mikor döntötted el, hogy színész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
Nem emlékszem egyetlen konkrét pillanatra, mindig is valahogy az életem része volt a színház. Édesapám szerint a közönség előtti szereplés már a születésemkor elkezdődött, ugyanis a szülőszoba tele volt orvostanhallgatókkal, akik állítólag nagy tapssal fogadtak, mikor a világra jöttem.
Van szerepálmod?
Nincsen. Szeretem, hogy nem én választom a szerepeimet, mert így a legkülönfélébb kihívások elé állítanak, amelyekből rengeteget tanulhatok. Minél többféle figurát játszhatok el, annál jobban fejlődöm, és annál inkább feltölt a játék. Szeretem sokféle műfajban kipróbálni magam, ezért nem egy konkrét szerep az álmom, hanem olyan feladatokra vágyom, amelyek ezt a sokszínűséget biztosítják.
Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Vannak olyan szerepek, amelyek valamiért jobban megérintenek. Brecht Koldusoperájának Polly-ját, illetve a Vérnász című előadásból Leonardo feleségének figuráját emelném ki. Ugyanakkor minden alakot, akit játszom, szeretek valamiért, így lehet, hogy egy másik alkalommal más előadást és szerepet említenék.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
Gyógyítanék, és jazzt énekelnék – előbbivel másokat, utóbbival magamat tölteném fel.
Mi az, amit sokan nem tudnak rólad, pedig meglepő lenne?
Szeretek focimeccset nézni, mert kikapcsol. A testvérem játékvezető, két unokatestvérem pedig focista, úgyhogy mindig van kiért szurkolni. Rajongok a francia kultúráért, 17 évesen au pairként éltem is kint. Ami még meglepő lehet, hogy villámgyorsan, tíz ujjal vakon gépelek, ezért több gépíró versenyt is megjártam.
Fejezd be a mondatot: “A színház számomra …
menedék, titok, kaland, utazás, rend, káosz, csoda, izgalom, szerelem, de legfőképp találkozás.
Díjaim:
- Közönségdíj – Soós Imre- díj
- Közönségdíj – Az évad legjobb női alakítása (2024/25)
Galéria
