Fekete Gábor

Emlékszel, mikor döntötted el, hogy színész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
Gyerekkoromban egy előadás után mély veszteségérzet maradt bennem, úgy éreztem ott akarok maradni, a részévé akarok válni ennek a varázslatnak. Ez volt az egyik első döntésem a színház mellett, utána volt még szükség jó néhányra.

Van szerepálmod?
Sok történet van, amit szeretnék elmesélni, átadni és persze ezekben olyan nagyívű szerepek, amik foglalkoztatnak. De sokszor egy-egy teljesült vágy nem hozott akkora fejlődést, mint mikor rám talált egy feladat.

Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Több műfajban is jól érzem magam, de az elmúlt években azokban az előadásokban tudtam magamra lelni, amik a történetük mélységének okán nagy lelki keresgélést és áldozatot kértek. Ilyen például az Equus, a Karamazov testvérek, vagy a Flamenco-Vérnász.

Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
Zenész, kertész, világutazó, tanár, önkéntes, futó, asztalos, régész, borász, orvos, kutató meg még néhány.

Mi az, amit sokan nem tudnak rólad, pedig meglepő lenne?
Nem lakom közel a színházhoz, de mégis általában tömegközlekedéssel szoktam utazni. Szeretek vezetni, de valahogy úgy érzem, hogy ez a döntésem kicsit segít abban hogy ne kényelmesedjek el. Van ebben környezetvédelem is, de ilyenkor van egy kis én időm, amikor van időm gondolkodni, vagy hallgatok egy podcastet, vagy figyelem a körülöttem élőket.

Fejezd be a mondatot: “A színház számomra olyan, mint…”
Egy párhuzamos világ, ahol részleteket kinagyítva és átélve, meg tudok érteni dolgokat magamról és másokról. Így ez a világ visszahat a miénkre.

Díjaim: