Emlékszel, mikor döntötted el, hogy színész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
Igen, pontosan emlékszem. Már a gimnáziumi éveim alatt erősen vonzott a színház világa. A József Attila Gimnáziumban érettségiztem. Már ekkor tudtam, hogy a színpad az, ahol igazán önmagam lehetek. A döntést az élmény és a vágy szülte: hogy történeteket meséljek, érzelmeket közvetítsek, és embereket érintsek meg.
Van szerepálmod?
Több is. Az idő múlásával az ember vágyai és érdeklődése is formálódik. Fiatalabb koromban klasszikus tragikus hősökről álmodoztam, később elkezdtek izgatni a karakter- és jellemszerepek. Ma már azt mondom: minden olyan szerep az álmom, amely mélységet, kihívást és fejlődési lehetőséget kínál.
Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Maugli szerepe A dzsungel könyvében mindig különleges helyet foglal el a szívemben. A történet univerzális üzenete és a benne rejlő játékosság egyaránt fontosak számomra. De ugyanígy meghatározó volt számomra Bece szerepe a Portugálban. A legközelebb a szívemhez R.P. McMurphy került. Elég jóba lettünk. Ezek a figurák nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is sokat adtak nekem.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
Valószínűleg valami alkotó, kreatív területen dolgoznék. Talán házakat építenék, lakásokat újítanék fel.
Mi az, amit sokan nem tudnak rólad, pedig meglepő lenne?
Ugyan nem meglepő, de Fradi drukker vagyok.
A futás az életem része érdekel a gasztronómia, szeretek főzni – számomra ez is egyfajta alkotás.
Fejezd be a mondatot: “A színház számomra olyan, mint…”
… hegymászónak a Mount Everest (ami el nem ereszt)
Díjaim:
Józsa Imre-díj (2019)
József Attila-gyűrű (2022)
Kaló Flórián-díj (2023)
Galéria
