Emlékszel, mikor döntötted el, hogy színész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
Őszintén szólva sokáig nem gondoltam magamról, hogy színész leszek. A fordulópont az volt, amikor a Miskolci Nemzeti Színházban díszletezőként kezdtem dolgozni. Ott belülről láttam, hogyan születik meg egy előadás, és egyszerűen magával ragadott a színház világa.
Van szerepálmod?
Úgy gondolom, minden szerepnek megvan a maga szépsége és kihívása. Engem nem az hajt, hogy eljátszhassak egy bizonyos nagy klasszikus figurát, hanem az, hogy minden feladatban megtaláljam azt, ami által gazdagodhatok, és amitől a közönségnek is adhatok valamit.
Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Azért nincs, mert én elsősorban igazgatóként tekintek magamra, és az a feladatom, hogy minden előadást és minden szerepet egyformán fontosnak tartsak. Nem engedhetem meg magamnak, hogy személyes kedvencem legyen – az egész társulatért és a közönségért felelek.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
Zenével. Mindig is közel állt hozzám a zene, mert ugyanúgy képes érzéseket közvetíteni, mint a színház. Ha nem a színpadon játszanék, biztosan valamilyen formában akkor is a művészetben maradnék, és a zenén keresztül próbálnék adni valamit az embereknek.
Mi az, amit sokan nem tudnak rólad, pedig meglepő lenne?
Talán az, hogy a futball mindig nagyon fontos része volt az életemnek. Sokan csak színészként ismernek, pedig hosszú éveken át játszottam a színész-válogatottban, és voltam a csapatkapitány is. A sport nekem soha nem csak játék volt, hanem közösség és fegyelem – sokban hasonlít a színházhoz. Kevesen tudják azt is, hogy a szülőfalumban templomépítésbe fogtam. Pályázatokat írtam, gyűjtést szerveztem, és végül felszenteltük a templomot. Ez számomra nemcsak egy épület, hanem a közösség lelki otthona, amihez szívből kötődöm.
Fejezd be a mondatot: “A színház számomra olyan, mint…”
A színház számomra olyan, mint egy templom. Egy hely, ahol mindenki tisztelettel lép be, mert tudja, hogy itt valami különleges születik. A rend és a fegyelem tartja össze, de a közösség adja meg az erejét. Ahogy a templomban, úgy itt is együtt élhetjük át az ünnepet: esténként a közönséggel közösen. Nekem igazgatóként az a feladatom, hogy ezt a szentséget megőrizzem, hogy a színészek biztonságban dolgozhassanak, a nézők pedig minden alkalommal kaphassanak valamit, ami túlmutat a hétköznapokon.
Díjaim:
- Jászai Mari-díj (1992)
- Érdemes művész (2012)
- Kiváló művész (2021)
- Kaló Flórián-díj (2021)
