Emlékszel, mikor döntötted el, hogy táncművész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
Lehet, hogy kissé klisének hangzik, de tényleg így történt: négyéves voltam, amikor láttam a Barbie és a Hattyúk Tava című filmet. Annyira inspirált, hogy utána órákon át spiccen próbáltam táncolni a szobámban, utánozva a filmben látott mozdulatokat. Akkor mondtam el először a szüleimnek, hogy táncos szeretnék lenni, ha nagy leszek.
Van szerepálmod?
Nagyon szeretnék egyszer egy külföldi színpadon, egy kortárs táncdarabban szólót táncolni.
Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Két darabot tudnék kiemelni. Az egyik a Shrek, a Musical. Egyrészt azért, mert imádom a benne lévő koreográfiákat, élvezem a mozdulatok dinamikáját. Másrészt, mert van benne egy érzelmes szólóm Shrekkel, amit nagyon szeretek táncolni.
A másik pedig a Mikve című előadás, ami azért különleges számomra, mert ez volt az első alkalom, hogy színészként kaptam szerepet a színházban. Elisheva megformálása során sok kihívással kellett megküzdenem.
Ha nem táncművész lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
A tánc mellett – vagy épp a tánc miatt – nagyon érdekel az egészséges táplálkozás. Ezt az érdeklődésemet komolyan is vettem és van egy sporttáplálkozás mester diplomám. Ha egyszer váltanék, valószínűleg táplálkozási tanácsadóként dolgoznék.
Mi az, amit sokan nem tudnak rólad, pedig meglepő lenne?
Sokan tudják rólam, hogy félig olasz, félig magyar vagyok, de azt már kevesebben, hogy Brazíliában születtem. Ami talán még meglepőbb, hogy nincs magyar állampolgárságom, csak olasz és brazil.
Fejezd be a mondatot: “A színház számomra olyan, mint…”
A színház számomra olyan, mint a legtisztább jelenlét. Amikor a színpadon vagyok, egy erős, robbanó energiát érzek – ott vagyok a leginkább jelen testben és lélekben.
