A Dosztojevszkij életmű utolsó és egyben legfontosabb regénye színpadon. Négy fiú egy apától. Négy különböző lélek, egyéniség, négy különböző életút. Valamelyikük gyilkos, vagy mind a négyen. Karamazovok.

Dosztojevszkij ennek a történetnek a kapcsán mondta: Kétségek kohóján edződött az én hitem. Ennek esszenciája ez a regény.

Lüktetés, szenvedély, rohanás 100 percen át. Őrült vállalkozás? Lehet. De 1200 oldalt már mindegy, hogy tíz órába vagy 90 percbe sűrítünk. A színház MÁS, mint az irodalom: egy többszólamú mű, ahol a szöveg, a látvány, a zene, a színészi játék együtt adják egy regény gondolatának lényegét. 90 perc csodálatos sűrítménye lehet egy nagyszabású gondolatnak. És jó esetben úgy tör elő a színpadról, mint a Föld mélyéből a láva.