Színházunkról

Színház Angyalföldön – A József Attila Színház története

Az épület eredetileg művelődési háznak készült. 1953. december 14-én Déryné Színpad néven operettszínházként kezdett működni, mely 1955 őszétől József Attila Színház néven a Magyar Néphadsereg Színháza Kamaraszínháza lett. 1956 óta önálló színház. Első igazgatója Szendrő József volt, aki az intézmény megalapításában jelentős szerephez jutott. A színház vezetői az alapítástól kezdve változatos repertoár kialakítására, egy igazi népszínház sokoldalúságára törekedtek. A műsorban a zenés, a siker- és bulvárdarabok, krimik mellett komolyabb fajsúlyú művek is színre kerültek. 1956-tól 1975-ig, haláláig Fodor Imre igazgatta a színházat. 1975-1982 között Miszlay István, 1982-től 1990-ig Szabó Ervin volt az igazgató. Ezután Léner Péter vezette a színházat, egészen 2010-ig. Főrendező volt többek között Berényi Gábor és Iglódi István. A társulat élén 2011 óta Nemcsák Károly áll.

(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

 

A József Attila Színház bő fél évszázados története alatt mindvégig kettős identitást hordozott. Elsősorban a XIII. kerület színháza, de részt vesz a főváros színházi életében is. Szándékosan nem rétegszínház; széles közönséghez és több generációhoz kíván szólni. A több mint fél évszázad alatt persze a közönség összetétele, életszínvonala, kultúrája jelentősen megváltozott, de ezt a mozgást mindvégig igyekezett a színház lekövetni.

1949-ben, a színházak államosításakor stabilizálták az ország színházainak helyzetét. Annak érdekében, hogy olyan tömegeket lehessen behozni, melyek a háború előtt nem tudtak színházba járni, a jegyárakat erősen leszállították. Mindezt azonban, ahogyan az adott kor diktálta, erősen megszabott stiláris és eszmei keretek között.

A színházba járás nyilvánvalóan még ezzel együtt sem adatott meg mindenkinek. A családi hagyomány hiánya, a képzetlenség, a földrajzi távolság sokakat még így is megfosztott a színház élményétől. A hátrányos rétegek közé tartozott a főváros jó néhány peremkerületének lakossága. Ezért döntöttek úgy, hogy a XIII. kerület külső részének belső peremén, azaz Angyalföldön, az eredetileg kultúrháznak épített, majd a Vígszínház kamaraszínházaként használt épületben, a Váci út 63. alatt megalakítják a József Attila Színházat. A cél az volt, hogy az észak-pesti régió lakói, elsősorban a munkás közösség saját közegében kaphasson színházi előadásokat. Az angyalföldi színház „arculatát” Berényi Gábor főrendező így fogalmazta meg: „A József Attila Színház nevét viselő új színház legfőbb feladata lesz, hogy a főváros külső munkáskerületeit színvonalas előadásokkal, prózával, zenés vígjátékkal, operettel ellássa”.

FODOR IMRE (1956–1975)

Fodor Imre (Budapest, 1920. december 24. – Budapest, 1975. május 24.) színész, színházigazgató. Pályáját vidéki társulatoknál kezdte színészként, majd Pestre felkerülve, az 1949-ben alakult Bányász Színház üzemigazgatója lett. 1956-ban kapta meg az önállósuló József Attila Színház igazgatói posztját, melyet 1975-ben bekövetkezett haláláig betöltött. Nevéhez fűződik Angyalföld színházi kultúrájának megalapozása és magas szintre emelése.

(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

 

1956. szeptember 3-án, A szabin nők elrablásának bemutatójával elindult az immár több mint fél évszázados történet: a vendégként itt szereplő és páratlan alakítást nyújtó Bilicsi Tivadar belépett a színpadra, mint Rettegi Fridolin, és azt mondta: „Szervusztok, gyerekek, megérkeztünk.”
      Fodor Imre, az alapító igazgató, kitűnő színházi érzékével jól gondolta el: olyan népszínházat kell itt létrehozni, ahol a „nép”-„színház” szó mindkét tagja jelentéssel bír: Szórakoztatni akar, ugyanakkor be is szoktatja újsütetű híveit a színházba; mintegy az életük részévé teszi azt.

Fodor második bemutatója egy nevezetes időpontban, 1956. október 6-án, Rajk László újratemetésének napján volt. Gáli József Szabadság-hegy című drámájának premierje nemcsak a magyar színháztörténetbe vonult be, hanem a magyar történelembe is: az estén jelen volt közvetlen baráti és politikai körével Nagy Imre. (A mű bemutatása olyan jelentőséggel bírt a József Attila Színház történetében, hogy később, 2006. október 6-án, a színház 50., jubileumi évadának nyitó darabja is ez lett.)

Kevesen bíztak abban, hogy ebben a nem színház-szerű épületben, a város peremén színházat lehet csinálni. Néhány előadást talán létrehozhat a politikai akarat, gondolták, de olyan színházat, amely teljesíti alapvető feladatát, képes beépülni a főváros színházi életébe, és nem mellékesen, a közönség is folyamatosan látogatja – kevesen hitték lehetségesnek. Fodor Imre színházteremtő tehetsége, a társulat ereje, elszántsága és a közönség fogékonysága, befogadó készsége, tanulékonysága rácáfolt a kishitűségre.

A társulat tagjai a színházi élet olyan kiválóságaiból álltak, mint Lendvai Ferenc, Benedek Árpád, Ráday Imre, Bakó Márta, Szemes Mari, Kállai Ilona, Turgonyi Pál, valamint Darvas Iván, Mensáros László, Sinkovits Imre, Gobbi Hilda. Utóbbiak, 1956-os szerepvállalásuk miatt, büntetésük letöltése után, itt, a város peremén kezdhették újra fővárosi színházi karrierjüket. Néhány évvel később csatlakozott a társulathoz Bodrogi Gyula, majd Voith Ági.

A hatvanas évek közepére már érezhető volt, hogy a több éve sikeresen együttműködő, nagy színészeket fölvonultató együttes igazi társulattá érett össze. Ezzel együtt a színház megtalálta saját közönségét.

1972-től Fodor Imre leszerződtette főrendezőnek Berényi Gábort. Az új főrendező célja az volt, hogy a klasszikus művek színrevitelével színvonalasabb szórakoztatást nyújtson a színház közönségének, ugyanakkor minél több magyar színpadi mű kerüljön a repertoárba.

A siker számokban is mérhető volt. Fodor igazgatása alatt a színházat évente közel 210-230 000 néző látogatta, és a bérletesek száma is kiugróan magas volt: 12-14 000. Igaz, ekkortájt a nézőtér befogadó képessége sokkal nagyobb volt: 699 férőhely, szemben a mai 580-nal.

Fodor Imre a színház első húsz évének meghatározó egyénisége volt. 1975. május 24-én Csiky Gergely: Kaviár című bohózatának premierjére sietve, a színház Déryné köz felőli bejáratánál érte utol a halál. E helyen emléktábla áll, csak úgy, mint a nézőtéri rész egyik oszlopán.

MISZLAY ISTVÁN (1975–1982)

Miszlay István (Csorvás, 1930. november 18. – Budapest, 2005. november 14.) rendező, színházigazgató. 1956-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Rendezett a Kaposvári Csiky Gergely és a szolnoki Szigligeti Színházban. Művészeti vezető volt a kecskeméti Katona József Színházban, 1969-ig a Békés Megyei Jókai Színházban főrendező, majd igazgató. A Gyulai Várjátékok egyik alapítója. 1982-ig a József Attila Színház, 1982-1990 között a Népszínház igazgatója volt.
(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

 

Fodor Imre halálát követően Miszlay Istvánt nevezték ki igazgatónak. Kinevezésénél elsősorban az játszott szerepet, hogy jó szervezői készséggel megáldott, határozott, kezdeményező, szorgalmas embernek ismerték, és az akkori politikai vezetők az ő kezében látták biztosítva a színház megfelelő működését és művészi tovább fejlődését.

Egyik első ötleteként magyar drámapályázatot hirdetett. Erre, többek között, Berkesi András: Kálvária, Páskándi Géza: Vendégség, Csurka István: Nagytakarítás című darabjai érkeztek be.

Miszlay István kísérletező és kezdeményező kedve abban is megnyilvánult, hogy létrehozta a József Attila Színház kamaraszínházát az Óbudai Ifjúsági Ház épületében. A kamaraszínház kettős célt szolgált. Miszlay egyrészt, felismerte az ebben rejlő közönségpolitikai és művészi lehetőségeket – mivel a III. kerület nem rendelkezett sem állandó, sem pedig önálló színházzal –, másrészt, ez adott otthont azoknak a kamara- és kísérleti jellegű előadásoknak, melyek, valamilyen oknál fogva, kiszorultak a műsortervből. Ennek köszönhetően, a színház évadonként átlagban 310-330 előadást játszott – beleszámítva a vidéki vendégjátékokat is.

A társulat – Miszlay igazgatása alatt – heterogén összetételű volt. A magot az 1956-ban ideszerződött, és azóta is itt játszó törzsgárdatagok tették ki, mint például Ujréti László, Szabó Éva, Láng József, Örkényi Éva, Szemes Mari, Kállai Ilona. A művészek másik része rövidebb időt töltött csak itt, mint például Bodnár Erika, Haumann Péter, Szilágyi Tibor, Koncz Gábor. Később szerződött ide Harkányi Endre, Dégi István, Horváth Sándor és Fülöp Zsigmond.

SZABÓ ERVIN (1982–1990)

Budapest, 1941. május 20.– Budapest, 2007. február: színházigazgató. A hatvanas évek elejétől dolgozott a színházi szakmában. Nyolc éven át a Színész Szakszervezet titkáraként tevékenykedett, majd a Fővárosi Tanács színházi osztályának vezetője volt. A hetvenes évek végén Moszkvában folytatta tanulmányit. 1982 júliusától 1990-ig a József Attila Színház igazgatója volt.

(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

 

Vele együtt a színháznak új főrendezője is lett, Iglódi István személyében. Az új igazgató, koncepciójában, elvben ugyanazokat az elképzeléseket vázolta fel, mint elődei: változatos és igényesen kialakított műsorpolitikával megőrizni és továbbfejleszteni a színház hagyományait, megtartani és bővíteni közönségét. De mindezt megvalósítani, illetve rátermett elődeinek munkáját folytatni, nem volt egyszerű feladat. Igazgatásának nyolc éve nem tartozik a színház legsikeresebb korszakai közé. Ezekben az években nagyon sok kiemelkedő színész távozott, többek között Kállai Ilona, Harkányi Endre, Voith Ági, Bodrogi Gyula, Szemes Mari, Pálos Zsuzsa. Ugyanakkor kiváló művészek is szerződtek a társulathoz, például Galambos Erzsi, Andorai Péter, Káldi Nóra, Bánsági Ildikó, Bács Ferenc vagy Szakácsi Sándor.

A vezetés azon törekvése, hogy a színház arculatát és helyét a fővárosi színházi életben újrafogalmazza, ellentmondásosan sikerült.

 

LÉNER PÉTER (1990–2010)

(Bp., 1936. febr. 15.– ): rendező, színházigazgató. 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezőtagozatán, majd Miskolcra szerződött. 1963-tól a Nemzeti Színház, 1964-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1966-tól a Thália, 1977-től a Szegedi Nemzeti Színház rendezője volt. 1983-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgató-főrendezője, 1990-től húsz éven át a József Attila Színház igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. Műfaji sokoldalúság jellemzi. Színpadi világát a színházi hagyományok megőrzésével teremti meg.

(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

 

Ugyanazt a színházi koncepciót tekintette meghatározónak, mint, amit annak idején a színház alapítója, Fodor Imre megfogalmazott, ugyanakkor 1992. december 5-én Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely című darabjával megnyitotta kapuit az „Aluljáró színház” is. A darab rendezője az a tragikusan fiatalon elhunyt Gaál Erzsébet, kinek nevét ma a stúdiószínpad viseli. Ez a közel nyolcvan főt befogadó, a színház alagsorában levő helyiség – régen légópince – a kísérletező előadásoknak ad otthont mind a mai napig.

1994-ben szerződött a társulathoz Sztankay István, aki haláláig nagyszerű szerepek sorát játszotta el itt. Ugyanebben az évadban a színház először próbálkozott azzal, hogy ne csak a szeptembertől júniusig tartó időszakban nyissa ki kapuit a nézők előtt, hanem nyáron is szórakoztasson.

2000 őszén a Fővárosi Önkormányzattal közösen a színház drámapályázatot hirdetett. A zsűri két első díjat is kiosztott: Szilágyi Andornak: Lássuk a medvét! és Horváth Péternek: Kilencen, mint a gonoszok című darabjáért. A másik jelentős esemény a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényének színpadi adaptációja a Gaál Erzsébet stúdióban. Ez az előadás egyben Darvas Iván utolsó fellépése is volt a József Attila Színházban.

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című tragikomédiája az újfajta színházi törekvések felbukkanását jelentette. A rendező Zsótér Sándor, a darab főszereplője pedig Ladányi Andrea volt, akit elsősorban táncos-koreográfusként ismerünk. Ez az előadás meghívást kapott az évente megrendezésre kerülő Pécsi Országos Színházi Találkozóra, ahol a legjobb rendezés, valamint a legjobb női alakítás díját is megkapta. Emellett ősszel a Fővárosi Önkormányzattól elnyerte az évad legjobb előadásának járó díjat.

A 2010-2011-es évadban előbb Méhes László majd Koltay Gábor váltotta Léner Pétert az igazgatói székben.

2011-ben Nemcsák Károly került a színház élére.

NEMCSÁK KÁROLY (2011–)

1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981-82-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd 1982-1986 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. Ezután három évet töltött a Radnóti Színpadnál, 1989-1991 között pedig a Nemzeti Színház művésze volt. 1991-1996 között szerepelt a Budapesti Kamaraszínházban. 1999-2002 között a Soproni Petőfi Színház, 2001-től igazgatóvá választásáig a Turay Ida Színház tagja volt.

 

2021. február 1-től Nemcsák Károly már a harmadik ötéves ciklusát kezdte meg.

Míg az első igazgatási ciklus jórészt a pénzügyi stabilitás megteremtéséről, a biztonságos gazdasági működésről szólt, a második az épületben folyó művészi munkát helyezte az előtérbe.

A repertoár összeállításánál fő szempont volt, hogy – egyre inkább leküzdve a népszínházi, befogadó színházi jelleget – a közönség ugyanúgy megtalálja a könnyed, színvonalas kikapcsolódást kínáló produkciókat, de drámák, klasszikus színművek is legyenek a színház kínálta repertoáron. Az azóta eltelt időben nagy számban voltak és vannak jelen klasszikus és kortárs magyar szerzők a színpadon, és állandósul a klasszikus világirodalom jelenléte.

Programunk magától értetődően fontosnak tartja a fiatalabb korosztályok megszólítását, a nekik szóló színpadi művek magas színvonalú interpretálását.

A József Attila Színház kiemelt figyelmet fordít a határon túli magyar színházak budapesti vendégjátékaira. A program segítségével szoros kapcsolatot tartunk Kárpátalja, Erdély, Felvidék és Délvidék magyar társulataival. Ezek a vendégjátékok erős lelki és szellemi kapcsolatot jelentenek mind a színészek, mind a játszók és a közönség között.

2017-ben a József Attila Színház új irányt szabott vizuális kommunikációjának: új logo, új web- és Facebook-oldal, dinamikusan fejlődő online marketing… De nem csak a kommunikáció – új köntösbe öltözött maga a színház is. A 2012-től végzett és 2017 novemberében befejezett rekonstrukció során kívül-belül megújult az épület, s átadásra került egy kávézó is, amely egész napos nyitva tartásával igyekszik kedvezni az oda betérőknek.

2017-ben az Angyalföldi ballada című előadásunkat – kultúra kategóriában, a Madách Színház után másodikként – Magyar Termék Nagydíjjal tüntették ki, 2018-ban a Pécsi Országos Színházi Találkozóra nyitó előadásként hívták meg a Karenina, Anna című produkciót. Erre az időszakra tehető néhány ősbemutató és magyarországi bemutató megtartása, melyek sikere bizonyította, hogy folyamatosan fiatalodó és szerkezetében is átalakuló közönségünk fogékony az újításokra.

A színház éves szinten 110-120 ezer nézőt fogad, és egyre több híradás szól rólunk, szakmai és nézői körökben is megnőtt a presztízsünk.

A 2021-2022-es évadtól kezdődően újra lehetővé vált, hogy sok év után, az EMMI támogatásának köszönhetően, a színháznak saját, szerződtetett társulata legyen, mely előfeltétele egy éveken át tartó műhelymunkának.

De a 3. „ötéves terv” legnagyszabásúbb kihívása az épület bővítése, teljes technikai felszereltségének modernizálása, további játszó-és próbahelyek létrehozása; a színházépület 21. századivá varázslása lesz.