Szakmáry Zoltánnak 300 holdja van az Alföld homokos pusztaságában. Hozzá megannyi terve, hogyan lehetne a megmaradt családi birtokot virágzó mintagazdasággá változtatni. Van felesége, három szép gyereke, de az asszonnyal jó ideje elhidegültek egymástól. A büszke, nyakas Rhédey Eszter nem tud lelkesedni a téli dinnyéért, a homoki szőlőért, a hibrid malacokért, csak a kudarcok sorát  és az egyre halmozódó adósságot látja. Attól pedig különösen retteg, hogy férje újabb váltók aláírására kényszeríti. Amikor megmakacsolja magát, Szakmáry Zoltán lába alatt meginog a talaj. Kivonul a tanyára az úri cimborákkal mulatni és Rozikát, a kis béreslányt ölelni.

Az Úri muri 1928-ban jelent meg először könyvalakban. Ezzel párhuzamosan már műsorára is tűzte a Vígszínház, a végét azonban átíratta, happy endre változtatta a szerzővel. (Vígjáték hét képben – állt a Somlay Artúr, Simonyi Mária és Somogyi Erzsi nevével fémjelzett ősbemutató plakátján.) „Na, hálistennek, most aztán végleg megbukott a darab” – írta néhány nappal a premier után Móricz, aki úgy látta, a kikényszerített beavatkozás operettet csinált a művéből. 1942-ben aztán újra elővette és eredeti elgondolása szellemében formálta át a színpadi változatot: Szakhmáry Zoltán története csak tűzben érhet véget.