Rólunk

Történetünk

Színház Angyalföldön – A József Attila Színház története

 Az épület eredetileg művelődési háznak készült. 1953. december 14-én Déryné Színpad néven operettszínházként kezdett működni, mely 1955 őszétől József Attila Színház néven a Magyar Néphadsereg Színháza Kamaraszínháza lett. 1956 óta önálló színház. Első igazgatója Szendrő József volt, aki az intézmény megalapításában jelentős szerephez jutott. A színház vezetői az alapítástól kezdve változatos repertoár kialakítására, egy igazi népszínház sokoldalúságára törekedtek. A műsorban a zenés, a siker- és bulvárdarabok, krimik mellett komolyabb fajsúlyú művek is színre kerültek. 1956-tól 1975-ig, haláláig Fodor Imre igazgatta a színházat. 1975–1982 között Miszlay István, 1982-től 1990-ig Szabó Ervin volt az igazgató. Ezután Léner Péter vezette a színházat, egészen 2010-ig. Főrendező volt többek között Berényi Gábor és Iglódi István.

(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

A József Attila Színház bő fél évszázados története alatt mindvégig kettős identitást hordozott. Elsősorban a XIII. kerület színháza, de részt vesz a főváros színházi életében is. Szándékosan nem rétegszínház, széles közönséghez és több generációhoz kíván szólni. A több mint fél évszázad alatt persze a közönség összetétele, életszínvonala, kultúrája jelentősen megváltozott, de ezt a mozgást mindvégig igyekezett a színház lekövetni.

1949-ben, a színházak államosításakor stabilizálták az ország színházainak helyzetét. Annak érdekében, hogy olyan tömegeket lehessen behozni, melyek a háború előtt nem tudtak színházba járni, a jegyárakat erősen leszállították. Mindezt azonban, ahogyan az adott kor diktálta, erősen megszabott stiláris és eszmei keretek között.

A színházba járás nyilvánvalóan még ezzel együtt sem adatott meg mindenkinek. A családi hagyomány hiánya, a képzetlenség, a földrajzi távolság sokakat még így is megfosztott a színház élményétől. A hátrányos rétegek közé tartozott a főváros jó néhány peremkerületének lakossága. Ezért döntöttek úgy, hogy a XIII. kerület külső részének belső peremén, azaz Angyalföldön, az eredetileg kultúrháznak épített, majd a Vígszínház kamaraszínházaként használt épületben, a Váci út 63. alatt megalakítják a József Attila Színházat. A cél az volt, hogy az észak-pesti régió lakói, elsősorban a munkás közösség saját közegében kaphasson színházi előadásokat. Az angyalföldi színház „arculatát” Berényi Gábor főrendező így fogalmazta meg: „A József Attila Színház nevét viselő új színház legfőbb feladata lesz, hogy a főváros külső munkáskerületeit színvonalas előadásokkal, prózával, zenés vígjátékkal, operettel ellássa”.

 FODOR IMRE (1956–1975)

Fodor Imre (Budapest, 1920. december 24. – Budapest, 1975. május 24.) színész, színházigazgató. Pályáját vidéki társulatoknál kezdte színészként, majd Pestre felkerülve, az 1949-ben alakult Bányász Színház üzemigazgatója lett. 1956-ban kapta meg az önállósuló József Attila Színház igazgatói posztját, melyet 1975-ben bekövetkezett haláláig betöltött. Nevéhez fűződik Angyalföld színházi kultúrájának megalapozása és magas szintre emelése.(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

  1. szeptember 3-án, A szabin nők elrablásának bemutatójával elindult az immár több mint fél évszázados történet: a vendégként itt szereplő és páratlan alakítást nyújtó Bilicsi Tivadar belépett a színpadra, mint Rettegi Fridolin, és azt mondta: „Szervusztok, gyerekek, megérkeztünk.”

Fodor Imre, az alapító igazgató, kitűnő színházi érzékével jól gondolta el: olyan népszínházat kell itt létrehozni, ahol a „nép”-„színház” szó mindkét tagja jelentéssel bír: Szórakoztatni akar, ugyanakkor be is szoktatja újsütetű híveit a színházba; mintegy az életük részévé teszi azt.

Fodor második bemutatója egy nevezetes időpontban, 1956. október 6-án, Rajk László újratemetésének napján volt. Gáli József Szabadság-hegy című drámájának premierje nemcsak a magyar színháztörténetbe vonult be, hanem a magyar történelembe is: az estén jelen volt közvetlen baráti és politikai körével Nagy Imre. (A mű bemutatása olyan jelentőséggel bírt a József Attila Színház történetében, hogy később, 2006. október 6-án, a színház 50., jubileumi évadának nyitó darabja is ez lett.)

Kevesen bíztak abban, hogy ebben a nem színház-szerű épületben, a város peremén színházat lehet csinálni. Néhány előadást talán létrehozhat a politikai akarat, gondolták, de olyan színházat, amely teljesíti alapvető feladatát, képes beépülni a főváros színházi életébe, és nem mellékesen, a közönség is folyamatosan látogatja – kevesen hitték lehetségesnek. Fodor Imre színházteremtő tehetsége, a társulat ereje, elszántsága, és a közönség fogékonysága, befogadó készsége, tanulékonysága rácáfolt a kishitűségre.

A társulat tagjai a színházi élet olyan kiválóságaiból álltak, mint Lendvai Ferenc, Benedek Árpád, Ráday Imre, Bakó Márta, Szemes Mari, Kállai Ilona, Turgonyi Pál, valamint Darvas Iván, Mensáros László, Sinkovits Imre, Gobbi Hilda. Utóbbiak, 1956-os szerepvállalásuk miatt, büntetésük letöltése után, itt, a város peremén kezdhették újra fővárosi színházi karrierjüket. Néhány évvel később csatlakozott a társulathoz Bodrogi Gyula, majd Voith Ági.

A színház legfontosabb időszaka azonban nem a kezdetekre, hanem az 1958-62-es évekre esett. Néhány kiemelkedő előadás ebből az időszakból: Rozov: Boldogság, merre vagy? (1958. október 10.), amelyben a társulathoz frissen szerződött Bodrogi Gyula aratta első sikerét, vagy Lope de Vega: A kertész kutyája (1958. november 21.) Sinkovits Imrével és Komlós Jucival.

Szintén Komlós Juci és Sinkovits Imre főszereplésével került színre, Egri István rendezésében, Sardou: Szókimondó asszonyság (1959. október 16.) című vígjátéka, amelyet 132 előadáson át láthatott a közönség; de érdemes megemlíteni a később József Attila-díjat is kapott Kállai István: Kötéltánc (1958. december 30.) című drámáját, amely 70 előadást élt meg, Greguss Zoltán, Ráday Imre, Kállai Ilona főszereplésével.

A hatvanas évek közepére már érezhető volt, hogy a több éve sikeresen együttműködő, nagy színészeket fölvonultató együttes igazi társulattá érett össze. Ezzel együtt a színház megtalálta saját közönségét.

Az új főrendező, Kazán István nevéhez fűződtek akkoriban a legfontosabb előadások, például Tennessee Williamstől az Üvegfigurák (1963. április 20.), Sinkovits Imre és Örkényi Éva káprázatos alakításával vagy Szomory Dezső: II. József császára (1964. január 27.), Darvas Iván főszereplésével. Reveláció számba ment Deval-Nádas-Szenes: A potyautas (1963. június 1.) című vígjátéka, Benedek Árpád rendezésében, a főszerepben Bodrogi Gyulával, és a vendégként a József Attila Színházban játszó Törőcsik Marival. Jutalomjáték volt Darvas Ivánnak, Bodrogi Gyulának és Váradi Hédinek, Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez menni (1964. május 22.) című vígjátéka, amelyet ugyan a kritika nem, de a közönség nagy szeretettel fogadott. Kirobbanó siker lett, és 119 előadást élt meg a Kazán István rendezte Barillet-Gredy: A kaktusz virága (1966. május 21.) című zenés vígjáték, amely robbanásszerűen indította el Voith Ági karrierjét.

Ebben az időszakban a színház repertoárján jelentős számban magyar művek is szerepeltek, így Gyárfás Miklós, Berkesi András, Németh László darabjai, de ezek átütő sikert nem hozhattak a korábban már említett zenés és prózai vígjátékok mellett.

1972-től Fodor Imre leszerződtette főrendezőnek Berényi Gábort. Rendezésein keresztül új irányvonal kezdett kialakulni: Beaumarchais: Figaró házassága (1975. április 19), Shakespeare: Sok hűhó semmiért (1971. október 30.) Az új főrendező célja az volt, hogy a klasszikus művek színrevitelével színvonalasabb szórakoztatást nyújtson a színház közönségének, ugyanakkor minél több magyar színpadi mű kerüljön a repertoárba.

A siker számokban is mérhető volt. Fodor igazgatása alatt a színházat évente közel 210-230 000 néző látogatta, és a bérletesek száma is kiugróan magas volt: 12-14 000. Igaz, ekkortájt a nézőtér befogadó képessége sokkal nagyobb volt: 699 férőhely, szemben a mai 580-nal.

Fodor Imre a színház első húsz évének meghatározó egyénisége volt. 1975. május 24-én Csiky Gergely: Kaviár című bohózatának premierjére sietve, a színház Déryné köz felőli bejáratánál érte utol a halál. E helyen emléktábla áll, csak úgy, mint a nézőtéri rész egyik oszlopán.

MISZLAY ISTVÁN (1975–1982)

Miszlay István (Csorvás, 1930. november 18. – Budapest, 2005. november 14.) rendező, színházigazgató. 1956-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Rendezett a Kaposvári Csiky Gergely és a szolnoki Szigligeti Színházban. Művészeti vezető volt a kecskeméti Katona József Színházban, 1969-ig a Békés Megyei Jókai Színházban főrendező, majd igazgató. A Gyulai Várjátékok egyik alapítója. 1982-ig a József Attila Színház, 1982-1990 között a Népszínház igazgatója volt.
(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Fodor Imre halálát követően Miszlay Istvánt nevezték ki igazgatónak. Kinevezésénél elsősorban az játszott szerepet, hogy jó szervezői készséggel megáldott, határozott, kezdeményező, szorgalmas embernek ismerték, és az akkori politikai vezetők az ő kezében látták biztosítva a színház megfelelő működését és művészi továbbfejlődését.

Egyik első ötleteként magyar drámapályázatot hirdetett. Erre, többek között, Berkesi András: Kálvária, Páskándi Géza: Vendégség, Csurka István: Nagytakarítás című darabjai érkeztek be.

(Drámapályázatot kiírni egyébként később hagyománnyá vált a József Attila Színházban. Léner Péter először a színház fennállásának 40. évfordulóján (az akkori nyertes Spiró György Vircsaft című darabja lett), majd 2000 őszén is drámapályázatot hirdetett.)

  1. május 22-én Kardos G. György-Mészöly Dezső-Victor Máté: Villon és a többiek című rock musicaljének bemutatásával (Rendező: Seregi László) meghonosodott egy másik fontos műfaj a színházban. A musical 133 teltházas előadást élt meg, főszereplői többek között Vogt Károly, Straub Dezső, Kaló Flórián, Láng József, Szabó Éva, Bánffy György, Pálos Zsuzsa voltak.

Miszlay István kísérletező és kezdeményező kedve abban is megnyilvánult, hogy létrehozta a József Attila Színház kamaraszínházát az Óbudai Ifjúsági Ház épületében. A kamaraszínház kettős célt szolgált. Miszlay egyrészt, felismerte az ebben rejlő közönségpolitikai és művészi lehetőségeket – mivel a III. kerület nem rendelkezett sem állandó, sem pedig önálló színházzal –, másrészt, ez adott otthont azoknak a kamara- és kísérleti jellegű előadásoknak, melyek, valamilyen oknál fogva, kiszorultak a műsortervből. Ennek köszönhetően, a színház évadonként átlagban 310-330 előadást játszott – beleszámítva a vidéki vendégjátékokat is.

Miszlay István kezdeményezésére vezették be a bemutatók előtti péntekeken megtartott nyilvános főpróbákat. Bevett gyakorlat lett, hogy ezt megelőzően még egy délelőtti főpróbát is tart a színház. A művészek ekkor találkozhatnak először a közönséggel, és itt mérhetik le igazán, hogy milyen fogadtatásra számíthat a bemutatandó darab.

A társulat – Miszlay igazgatása alatt – heterogén összetételű volt. A magot az 1956-ban ideszerződött, és azóta is itt játszó törzsgárdatagok tették ki, mint például Ujréti László, Szabó Éva, Láng József, Örkényi Éva, Szemes Mari, Kállai Ilona. A művészek másik része rövidebb időt töltött csak itt, mint például Bodnár Erika, Haumann Péter, Szilágyi Tibor, Koncz Gábor. Később szerződött ide Harkányi Endre, Dégi István, Horváth Sándor és Fülöp Zsigmond.

SZABÓ ERVIN (1982–1990)

Budapest, 1941. május 20.– Budapest, 2007. február: színházigazgató. A hatvanas évek elejétől dolgozott a színházi szakmában. Nyolc éven át a Színész Szakszervezet titkáraként tevékenykedett, majd a Fővárosi Tanács színházi osztályának vezetője volt. A hetvenes évek végén Moszkvában folytatta tanulmányit. 1982 júliusától 1990-ig a József Attila Színház igazgatója volt. (forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Vele együtt a színháznak új főrendezője is lett, Iglódi István személyében. Az új igazgató, koncepciójában, elvben ugyanazokat az elképzeléseket vázolta fel, mint elődei: változatos és igényesen kialakított műsorpolitikával megőrizni és továbbfejleszteni a színház hagyományait, megtartani és bővíteni közönségét. De mindezt megvalósítani, illetve rátermett elődeinek munkáját folytatni, nem volt egyszerű feladat. Igazgatásának nyolc éve nem tartozik a színház legsikeresebb korszakai közé. Ezekben az években nagyon sok kiemelkedő színész távozott, többek között Kállai Ilona, Harkányi Endre, Voith Ági, Bodrogi Gyula, Szemes Mari, Pálos Zsuzsa. Ugyanakkor kiváló művészek is szerződtek a társulathoz, például Galambos Erzsi, Andorai Péter, Káldi Nóra, Bánsági Ildikó, Bács Ferenc vagy Szakácsi Sándor.

Az előadások színvonala gyakran nem érte el azt, amit a közönség elvárt. Azokra a művészekre, akikre korábban Fodor Imre, majd Miszlay István is épített, az új igazgató nem számított. A vezetés azon törekvése, hogy a színház arculatát és helyét a fővárosi színházi életben újrafogalmazza, ellentmondásosan sikerült. A „folytatjuk az elődök által megkezdett utat, de azért alkalmazkodnunk kell a kor követelményeihez” szlogen nem vált valóssággá, és kevés sikeres előadást hozott. A társulat művészi színvonala csökkent, ami a közönség jelentős részének elvesztését is maga után vonta.

Ennek ellenére ebben a nyolc évben is akadt néhány igazán kiemelkedő előadás, amely visszaidézte a József Attila Színház fénykorát. Ilyen volt például Patrick Hamilton: Gázláng című bűnügyi története (Bemutató: 1983. január 22.), Káldy Nórával és Kaló Flóriánnal a főszerepben, Maár Gyula rendezésében. A darab 123 estén át szórakoztatta a publikumot. Vagy Lajtai Lajos-Békeffi István: Régi nyár című zenés játéka (Bemutató:1983. február 26. Rendező: Iglódi István), főszerepben a vendégként itt játszó Törőcsik Marival.

Kiemelkedő előadásszámot élt meg (170-et) Jack Popplewell-Robert Thomas: A hölgy fecseg és nyomoz (Bemutató: 1985. március 9. Rendező Maár Gyula) című bűnügyi bohózata, amelyben Tordai Teri és Kaló Flórián fergeteges színészi alakításának tapsolhatott a közönség; vagy Neil Simon: Mezítláb a parkban című vígjátéka (Bemutató: 1987. február 28. Rendező: Valló Péter) 102 estén át, Józsa Imrével, Kocsis Judittal – a fiatal színészházaspárral –, valamint Galambos Erzsivel és Bánffy Györggyel a főszerepben. De ne feledkezzünk meg az egyik legsikeresebb zenés előadásról, a Me and My Girlről sem, amelynek főbb szerepeit Szakácsi Sándor, Galambos Erzsi, Józsa Imre játszották. Két igen sikeres gyermekelőadás is ebben az időszakban került a repertoárba. Az egyik, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című klasszikus műve, Bródy János zenéjével és dalszövegeivel (Bemutató: 1985. december 14. Rendező: Valló Péter) amelyben maga a zeneszerző is fellépett. A kis herceget Ivancsics Ilona alakította 210 előadáson át, partnerei Ujréti László, Iglódi István, Józsa Imre, Kocsis Judit voltak.

Benedek Árpád rendezésében került színre Gyárfás Endre: Dörmögőék vidámparkja című zenés mesejátéka (Bemutató: 1984. november 10.), amely ugyancsak hosszú évekig, 102 előadáson át szórakoztatta a gyerekközönséget.

LÉNER PÉTER (1990–2010)

Léner Péter kinevezése előtt nyolc évig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgató-főrendezője volt. Léner Péter direktori munkásságában a színházi hagyományok megőrzése volt az elsődleges szempont. Ugyanazt a színházi koncepciót tekintette meghatározónak, mint, amit annak idején a színház alapítója, Fodor Imre megfogalmazott: ebben, az akkor még munkáskerületnek számító közegben, egy sikeres, szórakoztató népszínházat kell létrehozni, amelyben egyformán megfér a zenés vígjáték, a klasszikus műfaj, valamint a kortárs drámairodalom.

Horváth Péter Csao, Bambino című darabjának rendezésével debütált, 1991. február 2-án. Magát a művet is az ő felkérésére írta a szerző, melyben derűvel és iróniával idéződnek fel a kádári korszak évei. Az előadásban a régi társulat tagjai, valamint az újak is jelentős szerepeket kaptak, így többek között Józsa Imre, Szilágyi Tibor, Vándor Éva, Kaló Flórián, Bakó Márta, Hegyi Barbara, Turgonyi Pál.

  1. december 5-én Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely című darabjával nyitotta meg kapuit az „Aluljáró színház”. A darab rendezője az a tragikusan fiatalon elhunyt Gaál Erzsébet, kinek nevét ma a stúdiószínpad viseli. Ez a közel nyolcvan főt befogadó, a színház alagsorában levő helyiség – régen légópince – a kísérletező előadásoknak ad otthont mind a mai napig. Gaál Erzsébet jelentős rendezései közé tartozik Brecht: A városok sűrűjében (Bemutató: 1993. április 3.), Pilinszky János: Gyerekek és katonák (Bemutató: 1994. március 19.), valamint az 1997. október 5-én bemutatott Arthur Miller: Pillantás a hídról, amely a rendezőnő utolsó alkotása volt.

A nagyszínpadon ugyanakkor nagy szériát futott be Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúkja. Rendezője, az akkor még főiskolás Tasnádi Csaba, aki a főszerepeket a színház fiatal színésznőire – Fehér Anna, Ivancsics Ilona, Radó Denise, Hegyi Barbara – osztotta. A darab – többször fiatalított szereposztásban – 338 előadást élt meg. A másik nagy siker – 150 előadásszámmal – Henderson: Diákszerelem című operettje volt, Ujréti László, Gesztesi Károly, Kocsis Judit és Fehér Anna főszereplésével.

1994-ben szerződött a társulathoz Sztankay István, aki haláláig nagyszerű szerepek sorát játszotta el itt. Ugyanebben az évadban a színház először próbálkozott azzal, hogy ne csak a szeptembertől júniusig tartó időszakban nyissa ki kapuit a nézők előtt, hanem nyáron is szórakoztasson. A Nagy-Pozsgai-Bradányi Chaplinről szóló Kölyök című musicalje hetven estén át ment, rendezője Hegedűs D. Géza volt, Chaplint Józsa Imre alakította.

A negyvenedik évad legsikeresebb darabja Ray Cooney: A miniszter félrelép című bohózata, Kern Andrással és Koltai Róberttel a főszerepben. A komédia 1992-ben Angliában elnyerte a legjobb vígjáték díját. Ugyanezen páros vitte sikerre 1998-ban Francis Veber: Balfácánt vacsorára! című vígjátékát Valló Péter rendezésében. A darab népszerűsége napjainkig töretlen.

2000 derekán Fenyő Miklós a színház felkérésére – Tasnádi Istvánnal együtt – musicalt írt „Made in Hungária” címmel. A szerző erősen kötődik Angyalföldhöz, innen vándorolt ki Amerikába, ide érkezett vissza, és innen indult ma is szárnyaló karrierje. Az előadás a főszereplő, Miller Zoltán számára is meghatározóvá vált karrierjében, és a rendező, Méhes László is itt mutatkozott be először.

2000 őszén a Fővárosi Önkormányzattal közösen a színház drámapályázatot hirdetett. A zsűri két első díjat is kiosztott: Szilágyi Andornak: Lássuk a medvét! és Horváth Péternek: Kilencen, mint a gonoszok című darabjáért. A rákövetkező két évadban mindkét művet bemutattuk. A másik jelentős esemény a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényének színpadi adaptációja a Gaál Erzsébet stúdióban. Ez az előadás egyben Darvas Iván utolsó fellépése is volt a József Attila Színházban.

  1. április 9-én, József Attila születésnapjának 100. évfordulója alkalmából – mely 1964 óta a költészet napja is egyben –, 25 vers–25 író címmel irodalmi estre került sor, mely folyamán a kortárs magyar irodalom színe-java olvasott fel József Attila verseket.

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című tragikomédiája az újfajta színházi törekvések felbukkanását jelentette.  A rendező Zsótér Sándor, a darab főszereplője pedig Ladányi Andrea volt, akit elsősorban táncos-koreográfusként ismerünk. Ez az előadás meghívást kapott az évente megrendezésre kerülő Pécsi Országos Színházi Találkozóra, ahol a legjobb rendezés valamint a legjobb női alakítás díját is megkapta. Emellett ősszel a Fővárosi Önkormányzattól elnyerte az évad legjobb előadásának járó díjat.

A 2010-2011-es évadban előbb Méhes László majd Koltay Gábor váltotta Léner Pétert az igazgatói székben.

2011-ben Nemcsák Károly került a színház élére.

NEMCSÁK KÁROLY (2011–)

1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981–82-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd 1982–1986 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. Ezután három évet töltött a Radnóti Színpadnál, 1989–1991 között pedig a Nemzeti Színház művésze volt. 1991–1996 között szerepelt a Budapesti Kamaraszínházban. 1999–2002 között a Soproni Petőfi Színház, 2001-től igazgatóvá választásáig a Turay Ida Színház tagja volt.

Amikor 2011-ben Nemcsák Károlyt választották a József Attila Színház igazgatójává, az intézmény igen súlyos anyagi és morális válsággal küzdött. Komolyan felmerült akár az is, hogy a nagy múltú színház megszűnik. Az első igazgatási ciklus eleje az adósságok konszolidálásának, a pénzügyi stabilitás megteremtésének időszaka volt, miközben kiemelt figyelmet kellett fordítani arra, hogy a művészeti munkához nyugodt körülmények, kiszámítható viszonyok várják a próbára, előadásra érkező színművészeket.

A 2013/2014-es évad ebből a szempontból vízválasztónak mutatkozott: az eddigieknél több saját, új bemutatóra került sor, klasszikus darabok (Az aranyember, Szép magyar komédia, Úrhatnám polgár) és zenés nagyprodukciók (Hattyúdal – a Republic együttes zenéjével, Cigánykerék) kerültek színre. A repertoár összeállításánál a fő szempont az volt, hogy – egyre inkább leküzdve a népszínházi, befogadó színházi jelleget – a közönség ugyanúgy megtalálja a könnyed, színvonalas kikapcsolódást kínáló produkciókat, de drámák, klasszikus színművek is legyenek a színház kínálta repertoáron. Elmondható, hogy az azóta eltelt időben nagy számban voltak és vannak jelen klasszikus és kortárs magyar szerzők a színpadon (Csalóka szivárvány, Feketeszárú cseresznye, A három sárkány, Szerelmes történet: Angyalföldi ballada, Az üvegcipő, Sóska, sültkrumpli, Karenina, Anna, Légy jó mindhalálig), és állandósul a klasszikus világirodalom jelenléte (Alku, Othello, Írók, gyilkosok, lúzerek, Sörgyári capriccio).

A József Attila Színház érzékelhető látogatószám növekedést szeretne elérni a fiatalok körében. Elindult a Teátrum Vizit Program, amely elsősorban a középiskolai tananyag részét képező színművek bérletes látogatási lehetősége, de egyre népszerűbben a beavató színházi előadások és a kulisszajárások is. Beavató színházi előadásaink: az Oidipusz-nyomozás, a Rómeó és Júlia, a Bánk az esküdtszék előtt és a 2017/2018-as évadban bemutatott János vitéz.

Programunk magától értetődően fontosnak tartja a fiatalabb korosztályok megszólítását, a nekik szóló színpadi művek magas színvonalú interpretálását. Erről a korosztályról mélyebben elgondolkozni, a számukra megfelelő új színházi formákat kutatni, megérteni érdeklődési körüket, a világhoz és problémáikhoz való viszonyukat – nem megkerülhető feladat. Egyszerű belegondolni abba, hogy ezek a korosztályok lesznek egy-két évtized múlva, akik alapvetően befolyásolni fogják a kultúrafogyasztási szokások alakulását Magyarországon. Az elmúlt időszakban láthatott gyerekelőadásaink: Csizmás kandúr, Babszem Jankó, Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj, Nyuszi ül a hóban, Kukac Kata, Didergő király, A diótörő. A gyermek- és beavató színházi közönséget éri el az Ádámok és Évák Ünnepe is, amely évről évre több száz általános iskolást és gimnáziumi tanulót mozgat meg.

A József Attila Színház kiemelt figyelmet fordít a határon túli magyar színházak budapesti vendégjátékaira. A program segítségével szoros kapcsolatot tartunk Kárpátalja, Erdély, Felvidék és Délvidék magyar társulataival. A több mint hat éve tartó együttműködés azt mutatja, hogy ezek a vendégjátékok erős lelki és szellemi kapcsolatot jelentenek mind a színészek, mind a játszók és a közönség között; azaz nemcsak mi, nézők kapunk felejthetetlen élményt, hanem a társulatok életében is fontos szerepet tölt be egy-egy vendégszereplés.

A József Attila Színház új irányt szabott vizuális kommunikációjának. Új logo, új web- és Facebook-oldal, dinamikusan fejlődő online marketing. De nem csak a kommunikáció – új köntösbe öltözött maga a színház is. A 2015-től végzett és 2017 novemberében befejezett rekonstrukció során kívül-belül megújult az épület, s átadásra került egy kávézó is, amely egész napos nyitvatartásával igyekszik kedvezni az oda betérőknek.

2017-ben a Szerelmes történet: Angyalföldi ballada című előadásunkat – kultúra kategóriában, a Madách Színház után másodikként – Magyar Termék Nagydíjjal tüntették ki.

 

 

December

Tájékoztatjuk, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, "sütiket" használ. A sütik apró fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, illetve a böngészésre használt egyéb eszközén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést, illetve javítsa a felhasználói élményt. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k (sütik) használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás