Viharban újjászületni

“Forr a világ bús tengere, ó Magyar!”

Berzsenyi figyelmeztetése ma is aktuálisan visszhangzik Shakespeare utolsó keserű színművében, melyben az elveszett reneszánsz újrateremtésének reményét villantja fel az örök értékek újraértékelésével. A vihar ismert jelenség konkrét és elvont értelemben egyaránt, mikor életek és életterek szűnnek meg de megismerteti velünk az újrakezdés fogalmát a semmiből és az újonnan felfedezett lehetőségekből. Kissebségi létünk önazonosságért aggódó, kultúránk napszámosaiként álom szigetre száműzzük magunkat és elképzeljük, hogyan teremthetjük vissza az „elveszett paradicsomot” ha majd hazatérünk.

Az európai reneszánsz zenei és táncbeli örökségét a ma is élő dallamokban, táncokban éltetjük tovább és példát mutatunk a „régi az új” elve alapján egy megújító Prospero varázspálcáját használva az európai kultúra  „visszateremtésére”.