Emlékszel, mikor döntötted el, hogy színész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
Tulajdonképpen nem láttam színházat 12 éves koromig, de megjelent Rákoskeresztúron a Déryné Színház és a Kőszívű ember fiait játszották, ami nekem nagyon nagy kedvencem volt. Csillogó szemmel figyeltem az előadást egészen addig, amíg a díszletfal kidőlt és mögötte a lengén felöltözött szereplő várt a jelenésére cigarettával a kezében. Arra gondoltam, hogy ez valami nagy csoda. A színészi játéka olyan zseniális volt, hogy azt gondoltam, ez a darab része. Hatvan év távlatából is emlékszem rám. Szerencsémre akkor indult az amatőr színházi mozgalom, ami aztán magába szippantott. A főiskolára nem elsőre vettek fel, de így nagy szerencsém volt, mert olyan osztályba kerülhettem Bubuk Istvánnal, Kulka Jánossal, Lang Györgyivel, Kubik Annával.., nagyszerű négy év volt.
Van szerepálmod?
Nem volt időm erre gondolni, mert vidéken és után Pestre kerülés után is sokat játszottam. Volt olyan évad, amikor 5-6 bemutatóm volt.
Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Törőcsik Marit tudnám idézni, aki azt mondta, hogy igazából talán 5-öt tudna felsorolni, amire azt mondaná, hogy ez igen.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
Van egy kirakatrendező szakmám, amivel kiállítások rendezésében vehettem részt. Amikor nagyon elkeseredem, mondjuk egy-egy kevésbé sikerült munka után akkor mindig megfogadom, hogy visszamegyek.
Mi az, amit sokan nem tudnak rólad, pedig meglepő lenne?
Három gyerekem van és öt unokám.
Fejezd be a mondatot: “A színház számomra olyan, mint…”
a színház.
Díjaim:
- Janus Pannonius Művészeti díj (1991)
- Jászai Mari – díj (1993)
- OSZT – A legjobb férfi alakítás díja (1993)
- Kaló Flórián-díj (2024)
