Emlékszel, mikor döntötted el, hogy színész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
A szentesi gimnáziumban dőlt el az irány. Az osztályfőnököm, Bácskai Mihály indította el a drámatagozatot a ’70-es években, és mi voltunk az első osztálya. Szenvedélyesen szerette a színházat, és ez rám is nagy hatással volt.
Van szerepálmod?
Már nincs. Régen volt, de Agárdi Gábor azt mondta: „Ha van szerepálmod, felejtsd el, mert akkorát lehet bukni, hogy bele is rokkansz.” Ez mélyen belém ivódott, és elengedtem a Noszty fiút (A Noszty fiú esete Tóth Marival), ami addig a vágyam volt.
Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Szerencsére több is akadt. Nagy élmény volt számomra a Hosszú út az éjszakába, a Jakab és az ura, illetve az Alku. A musicalek közül kiemelkedő élményt jelentett az első nagy őrület idején a Macskák, majd 1986-ban Valló Péter és Iglódi István rendezésében a Me and My Girl, amely óriási sikert aratott.
