Emlékszel, mikor döntötted el, hogy színész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
Talán 5 vagy 6 éves lehettem. Operába jártunk a családdal. A Pomádé király új ruháját láttuk. Talán akkor, ott döntöttem el, hogy színész leszek. Ott, Szegeden a Nagyszínházban, a bal 4-es páholyban. Onnantól kezdve szinte mindent megnéztünk, megnéztem. Színjátszóba jártam, báboztam, verset mondtam. Rajzoltam, olvastam, szobrokat készítettem, moziba jártam, előadásokat szerveztem. Jó tanuló voltam. Valahogy minden e köré szerveződött az életemben.
Van szerepálmod?
Nincs szerepálmom és sose volt.
Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Minden szerepem én voltam, az enyém lett egy kicsit. Nem tudom egyiket sem elé tenni a másiknak. A szerepeim az életem éveivel jöttek. Együtt ballagunk.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
Nem gondolkodtam ezen. Talán pszichológus lennék, vagy jól menő ügyvéd. A családi hagyományokat tekintve. De az is lehet, hogy egy igazán klassz fodrász lennék. Mert onnan is boldogan távoznak a vendégek. Remélem a színházból is.
Mi az, amit sokan nem tudnak rólad, pedig meglepő lenne?
Nem hiszem, hogy lenne bennem valami meglepő. A sok sok szerepemben, annyi mindenről beszéltem már. Talán az, hogy dolgoztam a színház mellett egy időben, a kereskedelemben is. Nagyon sokat tanultam belőle. De a cipész maradjon….és ez, igaz.
Imádok semmit se csinálni. Csak lenni, akkor pihenek.
Fejezd be a mondatot: „A színház számomra olyan, mint…”
A színház, számomra olyan, mint a felébredés, az evés, az alvás, az utazás, a szerelem. Egyszóval, hogy élni jó! Még ha nehéz és fájdalmas is.
