Emlékszel, mikor döntötted el, hogy színész leszel? Mi vitt ebbe az irányba?
Érettségi után egy évvel. A családom cipész család, így én is nagyon szerettem bőrrel dolgozni. Gimnázium alatt már készítettem, a cipészműhely „hulladékaiból” ékszereket. Ezeket vásárokban sikerült eladnom. Nagyon örültem, -így természetes volt, hogy érettségi után elvégezzek egy bőrdíszműves iskolát. Viszont, egy barátom unszolására, jelentkeztem a Várszínház stúdiójába is, amit Ruszt József vezetett. Olyan tanárok tanítottak, mint Montágh Imre, Jancsó Miklós, Ács János, Szigeti Károly. Hihetetlen erős személyiségek, nagyon más világ. Bevonzott. Főleg Ruszt színházcsináló, pedagógusi személyisége. Abbahagytam a bőrdíszműves iskolát, és…
Van szerepálmod?
Szerencsére mindet eljátszhattam, és játszom.
Van olyan előadás vagy szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
Van, három is. Fiatalon meghatározó volt számomra Kaposváron, Csehov: Sirály előadásában, a színházi formák megújításán lázasan küzdő, de a megvalósításban ügyetlen Trepljov szerepe. Aztán a PartVonal Műhely, Tartuffe beavató színházi előadásában Orgon szerepe, aki a nehézségek és tragédiák ellenére össze tud tartani egy családot, de egy rossz döntése következtében szinte mindent elveszít. A harmadik meghatározó szerepet jelenleg is játszom a József Attila Színházban. Ez pedig Márai Sándor: Kaland előadásában, Kádár Péter szerepe, aki karrierépítés közben elveszíti azt, aki miatt ezt teszi, – a szerelmét.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
Szakács lennék. Állítólag van érzékem hozzá.
Mi az, amit sokan nem tudnak rólad, pedig meglepő lenne?
A vízen kenuval, a földön biciklivel járok. A levegőbe nem nagyon merészkedem, mert tériszonyom van.
Fejezd be a mondatot: “A színház számomra olyan, mint…”
“A színház számomra olyan, mint…egy terápiás műhely, ahol közösen, újra gondolhatjuk életünk hibáit, sikereit.
